Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A szellemi fejlesztés a gazdasági siker alapja: a dán népfõiskolák példája Jens Clausen, www.találjuk-ki.hu, 2007. január 3. A dán mintára, dán együttmûködésre épülõ hantosi népfõiskola a környékbeli falvak lakóinak – gazdáknak, munkanélkülieknek, stb. – tervezi és szánja programjait. Az évek során a munka kiszélesedett, ma már országos és nemzetközi programokat is szerveznek, amelyek fókuszában mindenkor a fenntartható vidékfejlesztés áll. Szülõhazámról, Dániáról szól ez az elõadás, ahol a földreformok a jobbágyság felszabadításával kezdõdtek a 19. század elején. Ahhoz azonban, hogy a felszabadított jobbágyság megállja a helyét az életben az új körülmények között, már nem mint jobbágy, fontos volt a felnövekvõ réteg oktatása. Ennek érdekében jött létre 1814-ben az az Általános Iskolatörvény, amely kimondta, hogy az országban a dán a hivatalos nyelv az addigi német helyett, és minden gyereknek kötelezõ iskolába járnia 7 és 14 éves kora között. Tulajdonképpen ezt tekinthetjük a címben is jelölt szellemi fejlesztés elsõ lépésének. 1844-ben megalakult az elsõ népfõiskola Dániában, majd nem sokkal késõbb, 1849-ben létrejött az alkotmány, amely az új társadalom alapköveként szolgált, és amely révén befejezõdött a kései feudalizmus kora. Mivel akkor már megvolt az emberek szabad egyesülési joga, ez nagy lendületet adott a különféle egyesületek megalakulásának. Az 1850-es évektõl induló idõszakot tekinthetjük a mezõgazdasági egyesületek megalakulása virágkorának. 1851-tõl kezdõdõen pedig már állami támogatás járt a népfõiskoláknak. 1864 szomorú évszám a dán történelemben. Dánia Sønderjylland nevû részét (Dél-Dánia) akkor csatolták Németországhoz az Ausztria-Poroszország elleni háború után. A következõ öt évben mintegy passzív ellenállásként kb. 50 népfõiskolát alapítottak Dániában a nemzeti tudat megõrzésére. (Dánia 1920-ban visszakapta az elcsatolt déli részt.) A szétszakítottság ellenére vagy talán éppen a nép életben tartása érdekében a 19. század vége felé újabb és újabb egyesületek és szövetkezetek alakultak. - 1882-ben az elsõ szövetkezeti tejüzem - 1893-ban a mezõgazdasági egyesületeket országos szinten összevonták - 1899-ben jött létre az elsõ törvény a kisebb birtokok (állami segítséggel történõ) megalapítására. Néhány részlet a dán földtörvénybõl § 1. A törvény célja 1. biztosítani a mezõgazdasági birtok felelõs és sokoldalú felhasználását, figyelembe véve a földmûvelést és a termelést, a természetet, a környezetet és a tájvédelmi értékeket; 2. biztosítani a fenntartható fejlesztést a mezõgazdasági szférában; 3. javítani a versenyképességet ezeken a területeken; 4. biztosítani a lakosság helyben maradását, és 5. a vidéki körzetek fejlesztését; 6. magántulajdonban tartani a legtöbb birtokot és annak mûködtetését, ezenkívül 7. biztosítani a szükséges termelési alapot a mezõgazdasági vállalkozáshoz Néhány részlet a dán alkotmányból § 97. Minden törvény eltörlése, amely a nemesek részére címhez és ranghoz kötött elõnyöket biztosított. § 87. A magántulajdon sérthetetlen. Senki nem kötelezhetõ arra, hogy lemondjon saját tulajdonáról, hacsak a közjó nem igényli azt. Ha ilyen elõfordul, az természetesen térítés ellenében történik. § 92. A polgároknak elõzetes engedélykérés nélkül joguk van törvényes céllal egyesületet alapítani. Egy egyesületet sem lehet megszüntetni kormányrendelet alapján. Meg lehet ugyan tiltani az egyesületek mûködését, ezt azonban azonnal, jogi úton kell rendezni és mindez csak törvényes úton, teljes kárpótlással történhet Az 1844–1851 közötti idõszakban alapították az elsõ népfõiskolákat, amikor a „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” pedagógiai elv érvényesült. Vagyis elsõsorban az érdeklõdés felkeltését tartották szem elõtt, s csak aztán jött a felvilágosítás. Ez az akadémiai képzéssel szemben olyan alternatívát jelentett, amely a gyakorlati értékeket tartotta elsõrendûnek. A népfõiskolákon nem voltak vizsgák, a tanár csak mesélt – a dán állam felépítésérõl, a történelemrõl, a kereszténységrõl és az északi mitológiáról. Az oktatás féléves volt, csak télen folyt, ezalatt a diákok a népfõiskolán laktak. Az egyesületi élet és felvilágosítás Mindenütt az alkotmány fent idézett 92. §-a értelmében folyt az egyesületi képzés, vagyis egy kezdeményezést sem lehetett megszüntetni. Így a városokban a városi polgárság kezdeményezésére szakszervezetek, betegbiztosítási egyesületek, temetkezési egyesületek, ipari és kézmûves egyesületek jöttek létre, míg vidéken a vidéki polgárság kezdeményezésére mezõgazdasági egyesületek, késõbb parasztszövetségek, kereskedelmi és kézmûves egyesületek, sportegyesületek, hitgyülekezetek és népfõiskolai egyesületek alakultak, amelyeknek maguk az iskolák voltak a tulajdonosai. Fontos volt, hogy az iskola után a vidéki emberek visszatérjenek a saját földjükre. A cél az volt, hogy tanulmányaik végeztével ne hivatalnok legyen belõlük, hanem máshol megszerzett tudásukat visszaforgassák a saját szülõföldjükön. Az elsõ szövetkezeti tejüzem Amikor 1878-ban feltalálták a tejcentrifugát, megteremtõdött a mûszaki alap az elsõ közös tejüzemhez (szövetkezethez), amely pár évvel késõbb, 1882-ben alakult meg. Az elsõ tejüzem vezetõje népfõiskolai jellegû mezõgazdasági iskolába járt, tehát ezt a szellemet képviselte és terjesztette maga is. 1897-ben a szövetkezeti elnökök kb. fele már népfõiskolában végzett, negyedrészük pedig népfõiskolai alapon mûködõ mezõgazdasági iskolába járt. A népfõiskoláknak köszönhetõen létrejött a vidéki polgárság, amely egyenrangú volt – és ma is az – a városi polgársággal. A szövetkezeti lét három pillére tehát: 1. Szabad egyesületalapítási jog (szellemi nyitottság) 2. Nagyobb bevétel a további feldolgozásnál 3. Piaci lehetõségek, egyensúlyban a piaci feltételekkel Hantos, a Mezõföld szívében Hantos 1000 fõs település Fejér megyében, a Mezõföld szívében, ahol a közösségi élet a 80-as évek közepén egy pályázattal indult be. A falu 150 éves parkját újították fel, és a jó célért végzett közös munka összehozta az embereket. Hantos 1988-ban csatlakozott az akkor alakult Magyar Népfõiskolai Társasághoz. Ennek a társaságnak, amely a két világháború közötti magyar népfõiskolák hagyománya nyomán alakult, az volt a célja, hogy a kis településekre is tudást, kultúrát vigyen. Elsõ elnöke Dr. Benda Kálmán történész, akadémikus, a háború elõtti Tatai Népfõiskola egykori igazgatója volt. 1990-ben a hantosi közösség vezetõje, Bolye Ferenc 4 és fél hónapot töltött a dán Røddingi Népfõiskolán. Hazatérte után született meg a hantosi népfõiskola gondolata, melyért következetesen dolgozni kezdett: dán kapcsolatokat épített ki, többek között testvérfalusi kapcsolatot Hantos és a Ringkobing fjord partján fekvõ Velling között. 1992-ben alakul meg Hantoson, helyiekbõl a Mezõföld Népfõiskolai Társaság.1995-tõl sikerül épületet bérelni – így tavaly már fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte az iskola, amely 1994-tõl együttmûködik a testvérfalu népfõiskolájával – 136 magyar diák tanult a Vestjyllands Højskole-ban, januártól újra 6 magyar fiatal indul 5 hónapos kurzusra. A hantosi népfõiskola a környékbeli falvak lakóinak – gazdáknak, munkanélkülieknek, stb. – tervezi és szánja programjait. Az évek során a munka kiszélesedett, ma már országos és nemzetközi programokat is szerveznek, amelyek fókuszában mindenkor a fenntartható vidékfejlesztés áll. Jens Clausen A szellemi fejlesztés a gazdasági siker alapja: a dán népfõiskolák példája. www.találjuk-ki.hu, 2007. január 3.